6. nap: Talpas

 2022.05.31. Kedd - Odyssey Open Water Swimming Club

Úszás előtti kép, mindig jó!

Második nyílt vízi tapasztalat
És eljött ez is. Ez már kevésbé a nyílt víz részen volt. A zártabb öbölben voltunk. A víz igazán kellemes meleg volt. Egyszercsak az első bója felé tartva egy fekete testtel érintkeztem. Bálna, cápa? Mi lehet ez? Ember volt. Valaki az első bójától nem a másodikig ment. Visszaúszott a partra és valahogy alám úszott. Mondtam neki, hogy nem számítottam rá, mivel amikor utoljára felnéztem az első bójára még messze volt és messze nem volt senki előttem se.
De az elejét még el sem mondtam, az volt a legjobb. Talpast ugrottam, hogy gyakoroljam a versenyre... Nos... ez jó volt, de igencsak rövid. A víz nagyon csekély volt, majdnem beleálltam a földbe, amire egy idős úriember a part szélén figyelmeztett, így nem annyira ért meglepetésként. Csak közepesen és hát így nem sok értelme volt.
Ez az úszás nagyon jól ment, annak örültem! Nem voltam különönösebben gyors, de nem is próbáltam. Csak élvezni egy közepes tempóban. Egy-két embert lehagytam, ami erősítette az önbizalmam, de fogalmam sincs, hogy kik voltak, se kor, se nem. 

Ennyire hülyén régen néztem...

Hazatekertem a helyi Mol Bubival. Idefele tele volt az állomás és ez nem olyan rendes bubi, amit akkor is ott lehet hagyni, ha amúgy tele az állomás. Ezt csak akkor lehet visszavinni, ha van üres hely. Így nálam maradt 10 dollár felárért. De ügyesen visszavittem a legközelebb állomáshoz, és egy másikat kivettem amivel ingyen mentem így már haza.

Sushi vacsi Tomival
Mekeres Tomi keresett meg és mint kiderült le tud ugrani vacsira Livermore-ból. Annyira örültem neki. Pedig már majdnem egyedül maradtam volna vacsira, mielőtt Csabi megérkezik. Lejött, megbeszéltük, hogy szívesen ennénk sushit. Én kinéztem a helyet, hogy hol. Csak azt nem tudtam, hogy az egyetem melletti utca az elmúlt pár évben teljesen gettó környék lett. Arra szálltunk ki a kocsiból, hogy egy hajléktalan velünk szemben guggolva és dölöngélve pisil egy fal szélébe. Hihetetlen látvány volt. A hely, ahol enni akartunk nem lehetett leülni, így hamar megszületett a döntés, hogy ezt elhozzuk és a szállásmon fogjuk megenni. Amíg elkészült a kajánk, addig egy indiai étteremből két ajtóval odébb kértünk egy-egy Mangó Lassit.
Végül hazapályáztunk és megettük a sushikat. Az este alatt volt idő megbeszélni kivel mi történt azóta. Merre járnak a gyerekeikkel, milyen helyeket fedeznek fel, ami csak megerősített benne, hogy le kell mondani Yosemite-t és a helyi különlegességeket felfedezni - közelebb is van, és nem fenyeget a tömeg. Sok tippet kaptam tőle, hálás voltam érte. Így például a Fremont Sidewalk, God's Bath, illetve még további cseppkőbarlang és híd javaslata is volt. Ezeknek a nevét egyenesen Csabinak írtam Messenger-re, hogy majd beszéljünk vele róla. Döntsük el: Yosemite megy vagy marad?