4. nap: Motorozás San Pablo és SF + Claremont Canyon Trail

 2022.05.29.

Mi más? Egy kis motorozás!
Mi mással lehetne folytatni egy ilyen tökéletes úszás utáni napot, mint egy kis motorozással?
Marci felajánlotta, hogy szívesen elvisz és szerencsére felszerelése is akadt még erre a célra.
Mindössze ki kell héveznem a lehető legkevesebb cuccal Pleasant Hill-be, ott pedig felvett autóval. Elugrottunk hozzájuk, mert ott voltak a motorok és az ittlétünk egy részét náluk fogjuk tölteni Marci felajánlásából. Marci barátjával, Kornéllal bérlik közösen ezt a klassz házat, ami nem mellesleg zöld övezetben van, tágas és napos, szép nagy terasszal. 

Ugyan a terv az volt, hogy Marcival ketten motorozunk, kicsit dumáltunk Kornéllal és ő is kedvet kapott hozzá, hogy csatlakozzon. Indulás előtt az esti programot egyeztették még, mozizás San Franciscoban. Hogy is mondjam? Ott voltam és végül engem is elhívtak - remélem nem bánták meg. De imádok mozizni, így nagyon örültem a lehetőségnek.

Marci, Kornél és én

Ketten Marcival, Grizzly Peak

San Pablo Dam Reservoire: Marci, Kornél és én

Marci kirakott a szállásomon Oakland-en és gyorsan összekaptam magam, hogy Jonnal futni mehessünk. Felajánlotta, hogy mutat egy trailt, ahonnan elég jók a kilátások.

Claremont Canyon Trail

Jonnal sokat agyaltunk, hogy merre menjünk, én a Strawberry Canyon Fire trail-re szavaztam volna, mert azon voltam már. Előnyei: kisebb durvább mászás után, hamarosan egy sík terep következik, amin addig el lehet menni, amíg a szem el lát. Claremont: hosszabb, durvább mászás - több szép kilátópont a városra.
Viszont ő ismerte azt is, és mondta, hogy a Claremont jobb. Kellemesen le voltam zsibbadva a délelőtti úszás+motorozástól, annyira nem volt sok kedvem mászni, de végül belementem.

Az eleje brutál volt, nagyon meredek, inkább sétáltunk és lassan kocogtunk felváltva. Elég durva volt, de elég hamar megjött hozzá az étvágyam és a fáradtságot izgalom és vágyakozás váltotta fel: megcsinálni, felmenni, megmászni. Mászni még, még, még! Egyszerűen imádom!

Jon előttem ment, jó tempóban. Kemény volt.

Egyetlen dolog zavart, Jon előre figyelmeztett, hogy mindenhol is lehet poison ivy ilyenkor. Ha hozzád ér az olajos kis leveleivel kiütéseket okozhat, ami az egész testeden elterjed. Nem hiányoztak természetesen a plusz bonyodalmak, igyekeztem vigyázni amikor szólt. De eljött egy pont amikor inkább bevállaltam volna, hogy megsímit ez a cucc, mert akkor azután nem indulna be egy kisebb riasztó minden egyes megjelenésekor a növénynek.

A csúcshoz közeledve egyre csodásabb volt a kilátás mögöttünk... itt azért tartottunk szüneteket!

Ahogy az ösvény zöldjei között felcsillan...

  Itt már nem volt sok hátra, míg végül felértünk és onnan már abszolút páratlan kilátás tárult elénk. Marci is és Jon is megjegyezte, hogy az ilyen időjárás itt őrült szerencsés. Általában semmi nem látni a köd miatt. Most szinte messziről is csodás piros színekben pompázott a Golden Gate.

Golden Gate a helyi Normafáról!

Nem sok csúcs előtt úszik mögöttem ilyen táj.

Jon és én

További egy-két kilátóponton még azért megálltunk tájat csodálni. Az egyiken két lány fotózgatta egymást. Felajánlottuk a segítségünket közös képre, aztán mi is kértünk egyet. Valamennyit beszéltünk még velük, megtudtuk, hogy honnan valósiak, majd Jon rögtön beharangozta nekik: "She came here all the way to do the Escape Alcatraz!" Kezdtem magam hírességnek érezni, de szerencsére nem kerekedett belőle interjú. Modellfajta cicalányok voltak, nem hinném, hogy érdekelték volna a részletek, így csak "Ah, is that so?! Nice!" félmondattal nyugtázták a híreket.

Az ereszkedés már végig aszfalt volt, végre nem volt poison ivy. Lefelé viszont én voltam haladósabb, ezért hátulról új jelző indult be: vigyázz autó, menj ki jobban az út szélére. Nem hiszi el, hogy ha Magyarországon még nem ütött el autó futás közben úton, akkor nem is Amerika lesz a hely, ahol így halok meg. Nem baj, a végén volt köztünk akkora távolság, hogy messziről hallottam és olyankor kedvesen mindig megköszöntem neki. Életben maradtam. Útközben majdnem mindenkinek köszöntünk és egy-két alkalommal már úgy jobban azonosultam volna én is a helyi mentalitással, hogy még úgy valamit mondanék, de persze Jon volt jobban résen, mikor az egyik gyalogosnak a hi után még a felsőjét is megdícsérte: What a cool shirt you have, man! Még gyakorolni kell, hogy ezek csípőből menjenek.

Esti mozizás

Marci eljöttem értem motorral, a délelőtti motorozásról még úgyis nálam maradt a felszerelés, hogy bevigyen Ágiékhoz vacsizni. Onnan mentünk moziba vacsi után. És akkor... akkor... akkor jött az, amitől egyszerre futkosott a hideg a hátamon és egy ismeretlen melegség öntötte el a testemet. Át fogunk motorozni a hídon (Bay Bridge) San Francisco-ba. Nekem csak kapaszkodnom kellett, de nagyon erősen. 

És utána már csak arra emlékszem, ahogyan az ereszkedő nap fényét szórja az óceán tükörsima felszínére miközben lassan bevesszük az aranyban úszó várost.

Életreszóló élmény. 

Golden Gate Ágiék lakásából, mozi előtt.