3. nap: Első kombi edzés

 2022.05.28.

Hova menjek? Richmond síkon vagy Berkeley hills
A tervezés fázisában két opcióm volt, lemegyek a helyi rakpartra és akkor síkon maradok, elmegyek Richmondig és vissza. B: tervezek egy utat és azt csinálom meg. B opció híve lettem volna, de a tervezés olyan jól sikerült, hogy 55km-be lett közel 1000m szint. Csabi coach-ot megkérdeztem mehetne-e és nem igazán örült ennyi szintnek. Bevallom engem is eléggé nyugtalanított, olyannyira, hogy reggel már csak a válaszra vártam. Bár a tervezett út nagyon lázba hozott, szerettem volna letekerni, kicsit tartottam tőle, hogy milyen lenne teljesen egyedül megcsinálni. Minden útszakasz járható-e, amit Garminon vakon terveztem be.
Így végül maradt a rakpartozás. Utána még úgyis volt 25 perc ráfutás, nem ártott aránylag pihenten megérkezni. A tekerés elején kicsit ideges lettem, mert úgy tűnt, hogy nem fújták fel eléggé alaposan a kerekem és még a szelep sapkát is elhagyták. Már 9 óra volt, így is indulnom kellett, a bolt meg csak 10kor nyitott. Végül elindultam így, mindegy. Lesz, ami lesz.
Lekeveredtem a rakpartra, hát az nem volt piskóta. Egy bizonyos szakaszon olyan erősségű oldalszél volt, hogy azt hittem fellök biciklistől. Úgy kapaszkodtam a biciklimbe, mintha az életem múlna rajta. A valóságtól nem voltam messze, némelyik lökéstől úgy meginogtam, hogy épphogy vissza tudtam hozni a kormányt egyenesbe. Ilyet még otthon nem tapasztaltam. A könyöklőt nem sok lehetőségem volt használni. Végül Richmondban köröztem, hogy meglegyen az 1 óra és a felénél fordultam. Az útvonaltervezés majdnem jó volt, amíg visszafelé egy ponton a navigációt követve, egyenesen is és jobbra is ugyanazt a táblát láttam: freeway entrance. Hát apám, ez így nem lesz jó. Ez itt a helyi autópálya. Végül visszajöttem a rakparton, majd egy ponton fejből jöttem vissza, felidézve a korábbi ittlétem alatti tapasztalatokat.
Összességében jót tekertem, de hasztalannak éreztem az edzést. Annyi lámpánál kellett megállnom, valószínűleg ez is segítette a könnyed ráfutást.

Ráfutás
Csongorral beszéltük meg, hogy találkozunk. Ő már ide is jött a ráfutás részére. Az volt a terv, hogy gyors váltást gyakorlok és addig nála hagyom a biciklit, de végül nem láttam, hogy hol van. Aztán már mire kijöttem ott volt. A futás szuperül ment, meglepően jól gyorsultam, várom már nagyon a versenyt.

Ebéd: House of curries
A House of curries-be mentünk ebédre és ezalatt jobban megismertem Csongort. Mivel mindketten rájöttünk, hogy eddig csak Facebook-on lettünk bemutatva egymásnak. Nagyon érdekes élete volt, már fiatalon vállalkozott, majd Amerikába jött, először hotelekben dolgozott, most programozóként helyezkedett el és végül itt is maradt. Már teljesen itt látja az életét, másképp is gondolkodik. Itt van helye új gondolatoknak, kreativitásnak - ezt nem először hallom. Tetszett, amiket mesélt. 

Blue Bottle
Ebéd után a Blue bottle-be mentünk kávét venni, ahol most már alapból zabtejjel adják az italokat, hogy csökkentség a CO2 kibocsátást. Érdekesnek találtam.
Tiki bár - Doña
Utána Csongor szeretett volna egy koktélos helyet mutatni. De kértek oltási igazolványt és egy papír alapú ID-t. Ezutóbbi épp nem volt nálam. Így visszamentünk a szállásra és felkaptuk. Később sehol máshol nem kérték. Mivel végül egy doña nevű mexikói étterembe mentünk és ott kért koktélt, leírás alapján. Nem volt a menün. Gin alapú érdekelt, így végül French 75 lett - erről még soha nem hallottam, pedig volt egy gin-mániás korszakom. Igazából az tetszett, ahogy a bárpultosokkal beszélgettünk. Először is, Csongor vissza-visszatekintett az időszakra amikor ő dolgozott ilyen pozícióban, miket használtak alapanyagnak, milyen emberekkel találkozott, pl. a britek mennyire nem szeretnek borravalót adni. 

Minden ilyen találkozó után úgy érzem, hogy fordul velem egyet a világ. Új emberek, új tapasztalatok és nézőpontok. Sok az információ.